Sok csodálatos nő fordult már meg a szolnoki lakásbutikomban. Van, aki egyedül szeret jönni, mert ilyenkor csak magával akar foglalkozni, és van, aki a barátnőjével jár hozzám.
Sőt, az is gyakran megesik, hogy a vendégeim a gyerekeiket is elhozzák magukkal, mert tudják, hogy amíg ők próbálgatnak, addig a kicsik csodásan eljátszanak a nekik kialakított gyereksarokban.
Mindegyikük története fontos nekem, mert szeretem azt hinni, hogy a tanácsaimmal és a lakásbutikos ruhákkal támogatni tudom őket.
Van azonban egy visszatérő motívum a nálam vásárló hölgyek sorsában, amit talán neked sem árt megismerned. Hátha magadat is meglátod az ő történetükben.
Eszter, a minta 40-es
Bár sokfélék vagyunk, én mégis úgy látom, hogy néhány dologban nagyon hasonlítunk egymásra, mi 40-es nők. Méghozzá abban, hogy az életünkben rettentő fontos szerepe van a gondoskodásnak.
Gondoskodunk a férjünkről, a gyerekeinkről, a munkatársainkról, a háziállatainkról. Törődünk a szomszédnénivel, odaszólunk egy jó szót a pénztárosnak az Aldiban, és lelkifröccsöt adunk a barátnőnknek, aki benneragadt egy rossz kapcsolatban.
Magunkról viszont sokszor elfelejtkezünk gondoskodni.
Mielőtt közbevágnál, szögezzük le kérlek: az, hogy napi 15 percet szánsz a személyi higiéniád fenntartására, még nem öngondoskodás. Oké? Az létfenntartás. Nem ugyanaz!
Tehát, hol is tartottam? Ja igen. Önmagunkról gondoskodni elfelejtünk. Nem tűnik olyan fontosnak. Aztán egyszer csak, valamikor úgy pont 40 éves korunk körül a legtöbbünkben elkezd motoszkálni a gondolat, hogy ez talán így mégsincs rendben.
Hogy úgy érezzük, teljesen kimerült a tankunk, és már nincs miből adni. Ekkor 2 lehetőséged van: vagy tovább nyomod a gázpedált és robogsz a szakadék felé, vagy…
Azt teszed, amit Eszter - akinek a valóságban 100-nál is több neve volt az évek során a Petrától az Ilikéig. Mert Eszter története az én történetem is.
Nők a sor végéről
Amikor először találkoztunk, az első dolog, ami feltűnt Eszteren, az az eltökéltsége volt.
Egy rendezvényen kezdtünk el beszélgetni, ahol a színek erejéről tartottam előadást. Utána váltottam pár szót az érdeklődőkkel. Eszter határozottan odaállt elém, és izgatott tekintettel azonnal időpontot kért hozzám tanácsadásra, és egy lakásbutikos válogatásra.
Készséggel nyújtottam át a névjegykártyámat, és mondtam el, hogy mikor és hol tudom fogadni, majd megkérdeztem tőle, hogy jutott ilyen gyorsan elhatározásra.
Elmosolyodott, és azt mondta, hogy már hónapok óta járt a fejében, hogy szeretne valamit tenni önmagáért, a logisztikai menedzser mögé bújtatott nőért.
Kereste a megoldást, mert nem akart sem meztelenül táncolni a holdfényben, sem pszichológushoz menni. Valami olyat keresett, ami finomabb eszközökkel képes megmozdítani benne azt a lágy nőt, akinek a megkeményítése egyébként évek munkája volt, de már nem szeretne mindig kemény lenni.
Együttérzően bólogattam, mert pontosan tudtam, miről beszél. A nagy “mindenkiről gondoskodás” közben bizony sokunkkal előfordul, hogy ápolónőből és kiszolgáló személyzetből egy idő után kiképzőtisztté és admirálissá válunk. Márpedig ezek nem olyan feladatkörök, amikbe belefér, hogy gyengék legyünk, szertelenek, vagy csak nevessünk egy jót.
A lakásbutik varázsa
A következő találkozásunk már a lakásbutikban történt. Amikor színtanácsadást tartok, mindig letörlöm a sminkemet, és igyekszem semleges ruhákat viselni, hogy ne vonjam el a fókuszodat magadról. Éppen a kendőket rendezgettem, amikor megszólalt a csengő.
Eszter pontosan érkezett. Szürke szivarnadrágot, fekete blézert és egy világoskék blúzt viselt, ami remekül illett a kék szeméhez. Megdicsértem, ő pedig elnevette magát. Mint kiderült, a blúzt az előadásom hatására vette meg, mert nem bírta kivárni, amíg találkozunk, és az elmondottak alapján úgy saccolta, hogy ő valószínűleg tél típus.
A tanácsadáshoz őt is megkértem, hogy az előkészített kozmetikai kendővel mossa le a sminkjét. Azután letakartam a haját és a ruháját, és felhelyeztem az első színeket az arcához.
Rengeteget beszélgettünk, ahogy cserélődtek a színes kendők, és nézegettük, melyikre hogy reagál a bőre, a szeme, a hangulata. Ilyenkor előkerülnek régi emlékek, érzések, amiket az egyes színek keltenek bennünk. A barackos rózsaszínről eszébe jutott a harisnya, amit kislánykorában úgy utált. Az orgonaliláról pedig az édesanyja csengő hangja.
Végül 3 kupacba kerültek a kendők, ő pedig gyönyörködve nézte azt a halmot, amelyikbe az ő színeit válogattuk. Imádta mindet, de egy pillanat múlva bekapcsolt benne a menedzser.
Szinte hallottam a gondolatait: “Egyetlen rongyom sincs, ami akár csak hasonlít ezekre a színekre. Most akkor ki kell cserélnem az egész ruhatáramat? Ha ezeket együtt viselem, úgy fogok kinézni, mint egy pojáca. Hol lehet egyáltalán ilyen színes ruhákat venni?”
Ezen a ponton én már egy tucat színben hozzá illő ruhát válogattam ki a butik egyik üres állványára, ő pedig aggódva pillantott rájuk: “Úristen, ezek biztosan nagyon drágák lesznek. Nem tudom, akarok-e ennyit költeni hirtelen.”
Láttam az arcán, hogy aggodalmaskodik, ezért megnyugtattam, hogy egyáltalán nem KELL semmit sem vennie tőlem. Nem azért tolom elé a ruhákat, hogy kényszerítsem, hanem, hogy azt is meg tudjam mutatni, milyen fazonokban látja majd magát istennőnek.
Mivel Eszter egy igazán formás, vonzó nő, könnyű dolgom volt vele. Így, hogy már a színtípusát is ismertem, pillanatok alatt összedobtam neki pár olyan szettet, ami a munkahelyén, de akár egy romantikus vacsorán is megállja a helyét. Fantasztikusan nézett ki bennük.
Törzsvendégből barát
Az első alkalom óta már megszámlálni sem tudom, hányszor ugrott be a lakásbutikba Eszter. Van, hogy tele szatyrokkal távozik, máskor csak egy kávét kortyolunk el, amíg a gyerekek játszanak.
Mióta először járt nálam, tudatosabban vásárol ruhákat, hiszen előnyben részesíti azokat a darabokat, amik színükben és fazonjukban is passzolnak hozzá. A ruhatárcserét nem közvetlenül a színtanácsadásnak köszönheti, hanem annak, hogy lefogyott.
Amint elkezdte jól érezni magát a bőrében a csinos szettekben, megjött a bátorsága, és elkezdett mozogni, egészségesebben enni, és törődni magával. Ennek pedig -10 kg lett az eredménye.
Mikor legutóbb nálam járt, éppen egy romantikus olasz nyaralásról tért haza a férjével, akivel egészen megváltozott a kapcsolata. Eszter végre ki meri mondani a vágyait, a férjével pedig madarat lehetne fogatni, annyira örül neki, hogy visszakapta azt az életvidám nőt, akit elvett.
Eszter levette a lábát a gázpedálról, kiszállt a kocsiból, és végre meglátta, hogy a szakadék körül ott csillog az égszínkék tenger, ragyog a nap, ő pedig megérdemli, hogy gyönyörködhessen bennük.
A lakásbutik lehet az első lépés önmagad szeretete felé
Soha nem állítanám, hogy egy pár csini olasz ruci, meg egy jó szín megoldja az összes gondodat, mert ez nem igaz. De jó kiindulópontja lehet annak, hogy végre törődni kezdj magaddal, és onnantól már a többi dolog is következik egymásból.
A boldogsághoz vezető úton különböző segítőink vannak. Néha egy jó könyv, vagy idézet, egy értékes találkozás, máskor pedig egy bomba blézer indítja el azt a láncreakciót, amiből életed legizgalmasabb kalandja kerekedik ki.
Adj egy esélyt magadnak! Várlak a szolnoki lakásbutikban.
